Betöltés…
Az „adásvétel” egybeírva, kötőjel nélkül.
Az „addig is” — az „is” mindig külön szó.
Az „ahelyett” egybe, a „hogy” külön.
Az „akárki” egybeírva.
Az „amennyiben” egybeírva.
Az „amíg” egybeírva.
Az „is” nyomatékosító kötőszó önálló szó — külön!
Az „azonban” egybeírva.
Az „azonkívül” egybeírva.
Az „általános iskola” különírva.
A „bárcsak” egybe — összeforrott óhajtó kötőszó.
A „be tudok” külön — segédige + főnévi igenév szerkezet.
A „befelé” egybeírva.
A „bent tartózkodás” külön — helyhatározó + főnévi szerkezet (pár: kint tartózkodás).
Mindkettő helyes — más szerepben: „csakhogy” (egybe) ellentétes/megkönnyebbülést kifejező kötőszó; „csak hogy” (külön) határozó + alárendelő kötőszó.
A „csoporttagok” egybe — összetett főnév (csoport + tagok).
A „dehogynem” egybe — összeforrott megerősítő kifejezés.
A „doktor úr” különírva — foglalkozásnév + megszólítás (úr).
Az „e heti” külön — mutatószó (e) + jelzői főnév (heti).
Az „egész évben” mindig különírva.
Időhatározói kifejezésben külön: „egész nap” — az „egész napos” is külön.
Mindkettő helyes — más jelentéssel: „egy időben” (külön) = valamikor; „egyidőben” (egybe) = egyszerre, párhuzamosan.
Az „egy összegben” külön — számnévi jelző + ragos főnév.
Az „egyetértek” egybe — összetett ige.
Az „egyrészt” egybeírva.
Az „egyszer csak” külön — két önálló módosítószó.
Az „ehelyett” egybe — e- mutatószós névutós szerkezet.
Az „eközben” egybeírva.
A „elnök asszony” különírva — foglalkozás/tisztségnév + megszólítás (asszony).
Az „előre” egybeírva.
Az „előrehaladtával” egybe — birtokos szerkezetes ragozott főnév.
Kötőszói értelemben egybe (emellett); rámutató szerepben külön is helyes (e mellett a … mellett).
Az „ennek ellenére” különírva.
Az „ennyire” egybeírva.
Mindkettő helyes — más szerepben: „eszerint” (egybe) kötőszó (= ennek megfelelően); „e szerint a …” (külön) konkrét rámutatás.
Az „ez esetben” külön — mutatónévmás + ragos főnév.
Az „ez idáig” külön — mutatónévmás + ragos főnév.
Az „ez ügyben” külön — mutatónévmás + ragos főnév.
Az „ezek szerint” külön — mutatónévmás (T) + névutó.
Az „ezenfelül” egybeírva.
Az „ezenkívül” egybeírva.
Mindkettő helyes — más szerepben: „ezenkívül” (egybe) kötőszó (= ráadásul); „ezen kívül” (külön) konkrét rámutatás.
Az „év vége” különírva — birtokos szerkezet („az év vége”).
Az „év végi” különírva — birtokos szerkezetből képzett melléknév.
Az „évről évre” különírva.
A „fennáll” egybe — igekötős ige (fenn + áll), átvitt értelmű, összeforrott alak.
A „figyelembevételével” egybe — összeforrott névszói szerkezet.
A „fogadóóra” egybe — összetett főnév (fogadó + óra).
A „fölfelé” egybeírva.
Kötőszóként egybe; feltételes mellékmondatban külön.
A „hazaér” egybe — igekötő (haza) + ige (ér), egyenes szórend.
Határozószóként egybe.
A „hazamegy” egybe — igekötő (haza) + ige (megy), egyenes szórend.
A „hazamenni” egybe — igekötő (haza) + főnévi igenév (menni).
A „hányadik” egybe — sorszámnévi kérdőszó (hány + -adik képző).
A „hátra” egybeírva; igekötőként az igével is egybe.
Mindkét forma egybeírandó — a „levő” és „lévő” igenévi alakok egyenrangúak.
A „helyrehoz” egybe — igekötő (helyre) + ige (hoz).
A „hiába” egybeírva.
Egybeírjuk: „hogyha” (= amennyiben).
A „holott” egybeírva.
Az „idefelé” egybeírva.
A „időben érkezik” különírva.
Az „igazgató asszony” különírva — tisztségnév + megszólítás (asszony).
Az „igazgató úr” különírva — tisztségnév + megszólítás (úr).
Az „igazgatóhelyettes” egybe — összetett főnév.
Mindkettő helyes — finom jelentésárnyalattal: „ijedség” (= ijedelem, megijedés cselekvése) és „ijedtség” (= az ijedt állapot).
Az „internethozzáférés” egybeírva — kéttagú összetétel, így a 6:3 szabály nem érvényes.
Az „irodalomóra” egybe — összetett főnév (tantárgynév + óra).
Az „itt hagy” külön — helyhatározó + ige.
A „jegyző asszony” különírva — tisztségnév + megszólítás.
Bővítményes igeneves szerkezetként „jelen lévő” külön; jelzői/főnévi szerepben „jelenlévő” egybe.
Köznyelvi indulatszó-szerű kifejezésben „jóisten” (egybe); jelzős szerkezetként „jó Isten” (külön, nagy I-vel) is helyes.
A „jókedv” egybe — összeforrott összetett főnév.
A „jólesett” egybe — a „jólesik” ige múlt ideje (= örömet okozott).
Mindkettő helyes — más jelentéssel: „jólesik” (egybe) = örömet okoz; „jól esik” (külön) = szó szerint jól zuhan, hullik.
A „jóllehet” egybeírva.
Mindkettő a „jön” ige T/2 alakja: „jöttök” (sztenderd, köznyelvi) / „jösztök” (régies, népies).
A „jövő hét” különírva — minőségjelzős szerkezet.
Mindkettő helyes — egybeírt képzett melléknév: „jövőbeni” és „jövőbeli”. Pár: a „-beli” az általánosabb, a „-beni” hivatalosabb.
A „kétszer” egybeírva.
A „kifelé” egybeírva.
A „kint tartózkodás” külön — helyhatározó + főnévi szerkezet.
A „kisgyerek” egybe — kisiskolást/csecsemőt jelölő főnév.
A „következőképpen” egybe — képzős határozó.
A „középiskola” egybeírva — összetett főnév.
A „kulcscsomó” egybe — összetett főnév (kulcs + csomó).
A „lakóhely” egybeírva.
Mindkettő helyes: „láthatók” (rövidebb, gyakoribb) / „láthatóak” (teljesebb, hangsúlyos).
A „lefelé” egybeírva.
A „lelki nap” külön — minőségjelzős szerkezet (vallási alkalom).
A „légy szíves” külön — udvarias kérés (létige + melléknév).
A „lépésről lépésre” különírva (páros ismétlés).
A „lila hagyma” külön — alkalmi színjelzős szerkezet.
A „magas labda” külön — alkalmi minőségjelzős szerkezet.
A „matematikaóra” egybe — összetett főnév.
A „már csak” külön — két önálló módosítószó.
Kötőszóként egybe: „márpedig”.
A „megint csak” külön — két önálló módosítószó.
Mindkét forma helyes — más jelentéssel: „meglegyen” (= jelen legyen, készen legyen vmi); „meg legyen” (passzív szerkezet kötőmódban).
A „meglesz” egybe — igekötő (meg) + ige (lesz).
A „megvagyok” egybe — igekötő (meg) + ige (vagyok).
A „megvan” egybe — igekötő (meg) + ige (van).
Egybe: „megvan” (= előkerült, létezik); külön: „meg van” (passzív szerkezet).
Mindkettő helyes — más szerepben: „megvolt” (egybe) ige = megtörtént, létezett; „meg volt” (külön) passzív múlt („meg volt írva”).
A „merrefelé” egybe — irányhatározó (merre + felé).
A „merthogy” egybe — összeforrott magyarázó kötőszó.
A „még egyszer” külön — két önálló módosítószó.
A „még ha” külön — módosítószó + kötőszó.
A „még inkább” külön — két önálló módosítószó.
A „még sincs” külön — három önálló szó (még + sem + van rövidült).
A „mégpedig” egybe — összeforrott magyarázó kötőszó.
Tagadószóval együtt egybe: „mégsem”.
A „mélyvíz” egybe — összetett főnév (uszodai szakszó).
A „mi tagadás” külön — kérdő névmás + főnév (állandósult szókapcsolat).
A „mi több” külön — kérdő névmás + melléknév (kötőszói szerkezet).
Kötőszóként egybe: „mielőtt”.
Kötőszóként egybe: „miközben”.
A „mind ez idáig” külön — három önálló szó.
Mindkettő helyes — szinonim névmási alak: „mindannyiótoknak” és „mindnyájatoknak” (= ti mindnyájan, részeshatározói esetben).
Állapothatározóként egybe: „mindegy”.
A „mindenekelőtt” egybe — összeforrott határozó.
Határozószóként egybe. Rövidebb alakja: „mindenképp”.
Mindkettő helyes, eltérő jelentéssel: „mindennap” (= naponta), „minden nap” (= minden egyes nap).
A „mindennapjaink” egybe — birtokos toldalékos összetett főnév.
A „mindez” egybe — összeforrott névmás (mind + ez).
Sztenderd: „mindezt” (egybe) — összeforrott névmás. A „mind ezt” (külön) ritka, csak nyomatékos rámutató szerkezetben.
A „mindig is” külön — az „is” partikula önálló szó.
A „mindkét” egybe — összeforrott páros mutatószó.
Általános elv: az egybeírásnak / különírásnak a magyarban gyakran jelentésmegkülönböztető szerepe van — sok pár „mindkét” alakban helyes, de eltérő értelemben.
A „mint ahogy” külön — két önálló kötőszó (hasonlító szerkezet).
Sztenderd: „mintha” (egybe) — feltételes hasonlító kötőszó. A „mint ha” (külön) régies/ritka.
Mindkettő helyes — más szerepben: „miszerint” (egybe) vonatkozó kötőszó (= ami szerint); „mi szerint” (külön) kérdő szerkezet („mi” kérdőnévmás + „szerint” névu…
A „mitévő” egybe — összeforrott kérdő szerkezet (= mit teendő).
Mindkettő helyes, kontextusfüggő: kötőszóként egybe (miután), kérdőszóként külön (mi után).
A „mivelhogy” egybe — összeforrott okhatározói kötőszó.
A „most már” külön — két önálló időhatározó.
A „munkahely” egybeírva.
A „múlt hét” külön — minőségjelzős szerkezet (melléknévi igeneves jelző + főnév).
A „művész úr” különírva — megszólítás.
A „nagyapa” egybeírva.
A „nagylány” egybe — összetett főnév (= nagyobbacska, érettebb lány).
A „nagymama” egybeírva.
A „nagyszülők” egybeírva.
A „napról napra” különírva, kötőjel nélkül.
A „ne adj' isten” külön — három önálló szó (felkiáltás).
A „ne már” külön — tagadószó + módosítószó.
Célhatározói kötőszóként egybe.
A „nem tudom” külön — tagadószó + ige.
A „nemcsak” egybeírva páros kötőszóként („… hanem … is”); a „nem csak” külön a tagadó-kizárólagos értelemben.
Mindkettő helyes — más szerepben: „nemcsak” (egybe) páros kötőszó (… hanem … is); „nem csak” (külön) tagadás + módosítószó.
Fokozó kötőszóként egybe.
A „nemrég” egybe — összeforrott időhatározó.
A „nemsokára” egybe — összeforrott időhatározó.
A „nézd meg” külön — fordított szórend: ige (nézd) + igekötő (meg).
A „nincs mit” külön — tagadó létige + kérdő névmás (udvarias válasz).
Főnévként egybe („nyitvatartás”); igei szerkezetként külön („nyitva tartás”).
Az „odaadtam” egybe — igekötő (oda) + ige (adtam).
Az „óvó néni” külön — foglalkozás + megszólító főnév.
Az „örökkön örökké” különírva, kötőjel nélkül — az AkH 12. szerint.
Az „összeszed” egybeírva (igekötő + ige).
Az „ötödször” egybeírva.
A „papír zsebkendő” külön — anyagnévi minőségjelző + főnév.
A „polgármester úr” különírva — tisztségnév + megszólítás (úr).
A „rajzóra” egybe — összetett főnév (tantárgy + óra).
A „rendbe hozni” külön — bővítményes igeneves szerkezet.
A „rendbe jön” külön — bővítményes igei szerkezet.
A „rendbe tenni” külön — bővítményes igeneves szerkezet.
A „rendeltetésszerűen” egybe — képzős határozó.
A „régóta” egybe — összeforrott időhatározó.
A „részben” egybeírva.
A „részt venni” külön — bővítményes igeneves szerkezet.
A „részt vesz” külön — bővítményes igei szerkezet.
A „részt vett” külön — bővítményes igei szerkezet (múlt idő).
Mindhárom helyes — eltérő szerepben/jelentésben: „résztvevő” (egybe, főnévi/jelzői); „részt vevő” (külön, igeneves szerkezet); „részvevő” (= együttérző).
A „résztvevők” egybe — főnévi használat.
A „senki sem” különírva; a „sohasem” viszont egybe.
A „sohasem” egybe (sztenderd); „soha sem” hangsúlyos, „soha nem” elfogadott szinonim.
A „sok minden” külön — mennyiségjelző + általános névmás.
A „sorsjegy” egybeírva — kéttagú összetétel.
A „szem előtt tart” három különírt szó.
A „szóba áll” különírva.
A „szóba kerül” különírva.
A „tanár úr” különírva — foglalkozásnév + megszólítás (úr).
A „tanárnő” egybeírva — foglalkozásnévi összetétel, mint a tanítónő, óvónő.
A „tanító néni” különírva — foglalkozás + megszólító főnév.
A „tanulnivaló” egybe — főnévi igenév + „való” igenév összeforrott összetétele.
A „tehát” egybeírva.
A „teljes körű” külön — minőségjelzős szerkezet (-ű melléknévképzővel).
A „teljesítésigazolás” egybe — összetett főnév (teljesítés + igazolás).
A „teljeskörűen” egybe — kettősen képzett alak (-ű + -en).
A „telt ház” külön — minőségjelzős szerkezet (színházi szakkifejezés).
A „tettre kész” külön — vonzatos melléknévi szerkezet.
A „többféle” egybe — mennyiségjelző + képzőszerű utótag (-féle).
A „többféleképpen” egybeírva — a „-féleképpen” képzőszerű utótag az előtaggal egybeforr.
Az „ugyanakkor” egybeírva.
Az „ugyanarra” egybe — ugyan- előtagú névmás.
Az „ugyanaz” egybe — ugyan- előtagú névmás.
Az „ugyanazt” egybe — ugyan- előtagú névmás (ragozott alak).
Az „ugyanez” egybeírva.
Az „ugyanezt” egybe — ugyan- előtagú névmás (ragozott alak).
Magyarázó kötőszóként egybe: „ugyanis”.
Az „ugyanígy” egybe — ugyan- előtagú módhatározó.
Az „ugyanolyan” egybeírva.
Az „ugyanott” egybeírva.
Az „ugyanúgy” egybe — ugyan- előtagú módhatározó.
Az „utánajár” egybe — igekötő (utána) + ige (jár), egyenes szórend.
Az „utánajárni” egybe — igekötő (utána) + főnévi igenév (járni).
Az „utánajárok” egybe — igekötő (utána) + ige (járok), E/1 alak.
Az „utánajártam” egybe — igekötő (utána) + ige (jártam), múlt idő.
Az „utánanéz” egybe — igekötős ige.
Az „utánkövetés” egybe — összetett főnév (után + követés).
Következményes kötőszóként egybe: „úgyhogy”.
Mindkét forma helyes — más jelentéssel: „úgyis” (= mindenképpen) egybe; „úgy is” (= úgy is, ahogy mondod) külön.
Jelzői funkcióban egybe; rövidítése: ún.
Az „úti cél” külön — jelzős szerkezet (OH ajánlása).
Az „ügyvéd úr” különírva — foglalkozás + megszólítás (úr).
A „vadonatúj” egybe — összeforrott nyomatékosító összetétel.
A „valaki” egybeírva.
A „valamint” egybeírva.
A „válaszlevél” egybe — összetett főnév.
A „várva várt” külön — páros nyomatékos ismétlés (-va igenév + igenév).
A „végül is” különírva.
A „visszaadni” egybe — igekötő (vissza) + főnévi igenév (adni).
A „vöröshagyma” egybe — fajtanév (botanikai), nem alkalmi jelző.
A „zavarba ejtő” külön — bővítményes melléknévi igeneves szerkezet.
A „zárórendezvény” egybe — összetett főnév.
Főnévként „zárvatartás” (egybe, üzemidő értelemben); igei szerkezetként „zárva tartás” (külön).
A „zsíros kenyér” külön — minőségjelzős szerkezet.