A „megvan” (= előkerült, létezik, valahol található) igekötős ige: „meg” igekötő + „van” ige. EGYENES szórendben EGYBE.
Fontos pár: a „meg van” (külön) PASSZÍV szerkezetként is létezik: „Meg van írva.” (= már megírták). Az ige- vs. passzív szerep dönti el az írást — lásd a „megvan / meg van” külön bejegyzést.