Betöltés…
A magyar helyesírás klasszikus buktatója: mikor írunk ly-t, és mikor j-t? Kiejtésben azonosak (mindkettő „j” hang), ezért csak megjegyezni lehet.
Összetett szavak, igekötős igék, határozószók: mikor kell egybeírni, és mikor kell külön. Az egyik leggyakoribb hibaforrás.
Mikor kell kötőjelet használni: ikerszavak, számjegyes összetételek, földrajzi nevek, a „hat szótagos” szabály.
Olyan szavak, amelyeket a legtöbben rosszul írnak: „muszáj”, „egyelőre”, „tanúsít” és hasonlók.
Mit kell nagy, és mit kis kezdőbetűvel írni: tulajdonnevek, intézménynevek, ünnepek, égtájak.
Rövid vagy hosszú magánhangzó (ú/u, í/i, ű/ü), kettőzött mássalhangzók, hasonulások a leírt alakban.
Átvett és idegen szavak magyar írásmódja: mikor magyarítjuk, és mikor hagyjuk meg az eredeti alakot.
Tulajdonnevek toldalékolása, földrajzi nevek, intézmények, kötőjeles toldalékolás.
A „muszáj” j-vel írandó: „muszály” nem létező alak.
Két külön szó! egyelőre = pillanatnyilag, egyenlőre = egyenlő mértékben.
A „mindjárt” — kiejtésszerinti „mingyárt” alak helytelen.
A „folyó” és a foly- tő minden származéka ly-nal íródik.
A „hely” főnév és származékai mindig ly-nal.
Ünnepek neve kisbetű: húsvét, karácsony, pünkösd.
Az „is” nyomatékosító kötőszó önálló szó — külön!
Magyarban kötőjellel: e-mail, e-mail cím.
Meglepő, de a húsféle karaj j-vel írandó.