Betöltés…
Az „afelől" — egy f-fel és hosszú ő-vel.
Az „ahhoz" kettős hh-val.
Kettőzött ssz: asszony.
Az „áhítat" hosszú í-vel.
Az „állapotú" hosszú ú-val (melléknévképző).
Az „árbóc” hosszú ó-val (AkH 12. szerinti norma).
A „bajusz” rövid u-val.
A „batyu” rövid u-val.
A „beiratkozás” rövid i-vel — a „beiratkozik” ige főnévi származéka.
A „beiratkozik” rövid i-vel.
A „biztat” rövid i-vel (a „bízik” hosszú í-vel ellenére).
A „biztatás” rövid i-vel — a „biztat” ige főnévi származéka.
A „biztató” rövid i-vel — a „biztat” ige melléknévi igeneve.
A „bölcsőde” hosszú ő-vel — a „bölcső” főnévből.
A „bujdosik” rövid u-val.
A „bujkál” rövid u-val (a „bújik” hosszú ú-ja ellenére).
A „búcsú” mindkét magánhangzója hosszú: ú a tőszótagban és ú a végén is.
Hosszú ú: búza, búzaliszt, búzamező.
A „címke” hosszú í-vel (a „cím” főnévből).
A „dicséret” rövid i-vel — a „dicsér” ige szótöve is rövid i.
Az „efelől” a helyes alak — egy f-fel és hosszú ő-vel.
Egy sz a tőben + -ség: egészség.
Az „erőltet” hosszú ő-vel.
Az „értelemszerűen” egybeírva, hosszú ű-vel.
Az „érzés” mindkét é-je hosszú.
A „feltüntetett” rövid ü-vel (jelez, megjelöl) — ne keverd a „feltűnt”-tel (hosszú ű, = észrevehetővé vált).
A „fű” alapalakja hosszú ű-vel; toldalékolva tőcsere miatt rövid ü.
A „gyanú” hosszú ú-val — származékaiban is.
A „gyűrű" mindkét ű-je hosszú.
A „hagyjalak” gy + j-vel (a kiejtés ellenére nem gg).
A „hidak” rövid i-vel (tőcsere a „híd” többes számában).
Alapalak hosszú í: híd. Toldalékolva rövidül: hidak, hidat.
A „hír” hosszú í-vel.
A „hosszabb" — ssz és bb egyaránt kettős.
A „hosszú" — kettős sz és hosszú ú.
A „húsz” hosszú ú-val.
Az „irigy” rövid i-vel.
Az „irigykedem” rövid i-vel.
Az „irigylem” rövid i-vel.
Az „ír” (ige és melléknév) hosszú í-vel.
A „jó utat” rövid u-val (tőcsere).
Két különböző ige felszólító alakja: „kelljen" = a „kell" igéből; „keljen" = a „kel" igéből.
A „kevésbé” egyetlen b-vel és hosszú é-vel.
A „kíváncsi” hosszú í-vel és egyetlen v-vel.
Kettős nn és hosszú ű — könnyű.
A „kulturális” rövid u-val (bár a tőszó „kultúra” hosszú ú-val).
A „kulturált” rövid u-val (bár a tőszó „kultúra” hosszú ú-val).
A „lámpabúra" hosszú ú-val (AkH 12. szerinti norma).
A „lejjebb" kettős jj-vel.
A „lesz" mindig egy sz-szel írandó.
A „megszelídít” hosszú í-vel — a „szelíd” melléknév -ít képzős igei származéka.
A „megszelídül” hosszú í-vel és rövid ü-vel.
A „megszüntetés” rövid ü-vel (a tárgyas „megszüntet” igéből).
A „megszűnés” hosszú ű-vel (a „megszűnik” igéből).
A „megszűnt” hosszú ű-vel (alanyi ige múlt ideje).
A „mélyül” rövid ü-vel (a -ül igeképző mindig rövid).
A „mily” rövid i-vel (irodalmi/régies szóalak).
A „mindig" rövid i-vel.
Két alak: „mondd" (kettős dd) = felszólító; „mond" (egy d) = kijelentő.
A „módszer” egybeírva, hosszú ó-val.
A „mulandó” rövid u-val (annak ellenére, hogy a „múlik” hosszú ú-val).
A „műsor" hosszú ű-vel.
A „művészet" hosszú ű-vel.
A „naiv” rövid i-vel.
A „nedű” hosszú ű-vel (a -ű végű szavak családja).
Az „óta" hosszú ó-val.
Az „óvoda" hosszú ó-val.
Az „ősz" hosszú ő-vel.
Az „őszinte" hosszú ő-vel.
A „posta" rövid o-val.
Két sz: rossz. Származékai is: rosszul, rosszaság, rosszindulatú.
A „rosszabbul” kettős bb-vel és rövid u-val (a -ul határozóképző mindig rövid).
A „színes” hosszú í-vel (a „szín” főnévből).
A „színész” hosszú í-vel — a „szín” főnév származéka.
A „színház” hosszú í-vel — a „szín” + „ház” összetétel.
A „szív” hosszú í-vel.
A „szíveskedjen” hosszú í-vel — a „szív” főnév tövéből.
A „szíveskedjék” hosszú í-vel — a „szív” főnév tövéből.
A „szőlő" hosszú ő-vel és egy l-lel.
Hosszú ú. Származékai is hosszúak: tanúsít, tanúskodik, szemtanú.
A „tanúsított” hosszú ú-val (a „tanú” főnévből).
A „tilt” rövid i-vel.
A „típus” hosszú í-vel (görög–latin eredetű).
A „tíz” hosszú í-vel.
A „tízes” hosszú í-vel — a „tíz” számnévből képzett -es melléknév.
A „tízet” hosszú í-vel — a „tíz” számnév tárgyragos alakja.
A „többség” kettős bb-vel — a „több” középfok származéka.
A „tőlem” hosszú ő-vel — a -tól/-től rag E/1. személyragos alakja.
A „turista” rövid u-val (annak ellenére, hogy a „túra” hosszú ú-val).
Alapalak hosszú ű: tűz. Toldalékolva rövidül: tüzet, tüzes.
A „tűzifa” hosszú ű-vel (a „tűz” főnév alapalakjából).
Az „ujj" (végtag) két j-vel; az „új" (= friss) hosszú ú-val, egy j-vel — két különböző szó.
Az „urat” rövid u-val (tőcsere).
Az „utak" rövid u-val (tőcsere).
Az „utána" egy n-nel.
Az „új” hosszú ú-val, egy j-vel — az „ujj” (testrész) két j-vel.
Az „újság" hosszú ú-val, egy j-vel.
Az „újságcikk" egybe, hosszú ú-val.
Az „úr” alapalakja hosszú ú-val (egyes ragos alakokban rövidül).
Az „út" hosszú ú-val.
Az „útiterv” egybeírva, hosszú ú-val.
Az „überelni” rövid ü-vel (német eredetű jövevényszó).
A „vákuum” két u-val (latin eredetű).
Két alak: „vettetek" (kettős tt) = vesz T/2.; „vetettek" (egy t) = vet T/3.
A „vigasz” rövid i-vel.
A „vigasztal” rövid i-vel (a „vigasz” főnévből).
A „víz" hosszú í-vel; toldalékolva tőcsere miatt rövid i.
Mindkét forma elfogadott — a köznyelvben „zsemle" terjedt el, „zsemlye" a régiesebb.
A „zsúp" hosszú ú-val — szalmacsomó.