A „könnyű” melléknév két helyesírási jegyet hordoz: kettős nn-t a tőszótagban és hosszú ű-t a végén. A „könyű” (egy n) és „könyü” (rövid ü) alakok egyaránt hibásak. Összetételekben mindkettő megmarad: könnyűsúly, könnyűszer, könnyűipar, könnyűlovas, könnyűzene.