Olyan szavak, amelyeket a legtöbben rosszul írnak: „muszáj”, „egyelőre”, „tanúsít” és hasonlók.
195 bejegyzés
A „különb” — n-nel: a „külön” melléknévi középfoka.
A „lásd” — sd, nem tsd: a „lát” ige felszólító módú E/2. tárgyas (rövid) alakja.
A „legalábbis” egybe — összeforrott módosítószói egység (legalább + -is).
Lélegzet, nem lélekzet. Az ige: lélegzik. Mai norma: gz hangkapcsolat.
A „létrejön” egybeírva.
A „licenc” — c-vel a végén (latin licentia, angol licence/license átvétele).
A „licenccel” — licenc + -vel: a v hasonul a c-hez, kettős cc lesz.
A „magunkkal” — magunk + -val: a v hasonul a k-hoz, kettős kk lesz.
A „másként” és a „másképp(en)” mindkettő helyes — szinonimák.
A „megbocsátani” az AkH 12. szerinti köznyelvi norma; a „megbocsájtani” népies-régies változat.
A „meglátogat” egybeírva.
Mai köznyelvi norma: „amely”. A „mely” alak választékos-régies, irodalmi szövegben elfogadott.
A „menjen” n + j betűkapcsolattal — a „megy” ige felszólító módú E/3. alakja.
A „menjünk” n + j betűkapcsolattal.
A „méltányos” egy l-lel, hosszú é-vel, ny-nyel; ne keverd a „méltó” rokon szóval.
A „mélylélektan” egybeírva.
A „miatta” egybe (= őmiatta), de a „miatt a” külön írva is helyes — más jelentés.
A „mindamellett” egybeírva.
A „mindehhez” — összetett: mind + ehhez, kettős hh megőrződik.
A „mindemellett” egybeírva.
A „mindenesetre” egybeírva.
A „mindenki” egybeírva.
A „mindjárt” — kiejtésszerinti „mingyárt” alak helytelen.
A „miszerint” alárendelő kötőszóként egybeírva.
A „mondjuk” d + j betűkapcsolattal — a „mond” ige T/1. felszólító/kijelentő alakja.
A „múlott” — hosszú ú-val, egy l-lel: a „múlik” ige múlt idejű E/3. alakja.
A „nagybátyja” — összetett szó (nagy + bátya), ugyanaz a szabály: ty + j birtokos személyrag.
A „nagyrabecsült” egybe — összeforrott jelzői összetétel a „nagyra becsül” igéből.
A „nálam” — egy l-lel: a „-nál/-nél” határozórag E/1. személyragos alakja.
A „neszesszer” — kettős ssz-vel: francia eredetű (nécessaire).
A „nénje” — a régies „néne” tő + -je birtokos személyrag (egy n-nel, j-vel).
A „nincsenek” — egy n-nel: a „nincs” tagadó létige T/3. alakja.
Az „oké” magyar átírású, ékezettel.
Az „okvetlenül” módhatározó (= feltétlenül); az „okvetlen” melléknév (= feltétel nélküli, biztos) — eltérő szófaj.
Az „olimpia” magyaros írással, rövid i-vel — köznévként kisbetűs.
Az „overall” — eredeti angol írásmóddal: kettős ll, egybe (egyrészes munkaruha).