Gyakori hibák

Az „eljössz” — el (igekötő) + jössz (jön ige E/2.); kettős ssz a végén.

Az „elkéredzkedni” — dz hangkapcsolattal: a „kéred-” tövű, visszaható -kedik képzős ige főnévi igeneve.

Az „elkísér” egybe, hosszú í-vel.

Az „elsősorban” egybe, hosszú ő-vel — összeforrott módhatározó (= mindenekelőtt).

Az „elvileg” egybeírva.

Két különböző szó: az „email” zománc, az „e-mail” elektronikus levél.

Az „eredményeképpen” egybe, kettős pp-vel — eredmény + -e (birtokrag) + -képpen képzőszerű utótag.

Az „eszik” ikes ige; E/1. választékos alakja „eszem” (nem „eszek”).

Az „ezúton” — egybe, hosszú ú-val: az „ez” + „úton” összeforrott alakja.

Mindkét forma elfogadott — az AkH 12. szerint az „ezzel” és „evvel” egyenrangú változatok.

Az „éppen” két p-vel; az „épen” (= épségben) egy p-vel.

Az „érdekel” igénél a tárgy ragozódik: engem, téged, őt érdekel.

Az „érkezik” álikes ige; E/1. választékos alakja „érkezem”.

Az „ésszerű” kettős ssz-vel — az „ész” + „-szerű” összeforrott írásmódja: a végső sz hasonul az utótaghoz.

A „fagyjon” gy + j betűkapcsolattal — a „fagy” ige felszólító E/3. alakja.

A „fejt” j-vel (fej ige származéka).

A „felnőtt” egybeírva.

A „feltétlenül” módhatározó (= okvetlenül); a „feltétlen” melléknév (= feltétel nélküli) — eltérő szófaj.

A „fogalmam sincs” — különírt szókapcsolat (birtokragos főnév + tagadó létige).

A „folyjon” ly + j betűkapcsolattal — a „folyik” ige felszólító E/3. alakja.

A „forinttal” — forint + -val: a v hasonul a t-hez, kettős tt lesz.

A „főorvosnő” egybe — összetett foglalkozásnév + képzőszerű -nő utótag.

A „függ” rövid ü-vel és kettős gg-vel.

A „guggol” kettős gg-vel — hangutánzó-hangulatfestő ige.

A „gyakorlatilag” egybeírva.

A „hadd” — engedő-óhajtó szócska, kettős dd-vel; nem keverendő a „hagy” igével.

A „hagyd abba” — különírt szókapcsolat (felszólító igealak + igekötő/névmás).

A „hagyjon” gy + j betűkapcsolattal — a „hagy” ige felszólító E/3. alakja.

A „hagyjuk” gy + j betűkapcsolattal.

A „haragudj” rövid u-val — a „haragszik” ige felszólító módú E/2. alakja.

A „hasonló” egy n-nel.

A „hellyel” — hely + -vel: a v hasonul az ly-hez, kettős „lly” lesz.

„Helyesen” — egy s-sel, ly-nal.