Egybeírás / különírás

Mindkettő helyes — más jelentéssel: „jólesik” (egybe) = örömet okoz; „jól esik” (külön) = szó szerint jól zuhan, hullik.

A „jóllehet” egybeírva.

Mindkettő a „jön” ige T/2 alakja: „jöttök” (sztenderd, köznyelvi) / „jösztök” (régies, népies).

A „jövő hét” különírva — minőségjelzős szerkezet.

Mindkettő helyes — egybeírt képzett melléknév: „jövőbeni” és „jövőbeli”. Pár: a „-beli” az általánosabb, a „-beni” hivatalosabb.

A „kétszer” egybeírva.

A „kifelé” egybeírva.

A „kint tartózkodás” külön — helyhatározó + főnévi szerkezet.

A „kisgyerek” egybe — kisiskolást/csecsemőt jelölő főnév.

A „következőképpen” egybe — képzős határozó.

A „középiskola” egybeírva — összetett főnév.

A „kulcscsomó” egybe — összetett főnév (kulcs + csomó).

A „lakóhely” egybeírva.

Mindkettő helyes: „láthatók” (rövidebb, gyakoribb) / „láthatóak” (teljesebb, hangsúlyos).

A „lefelé” egybeírva.

A „lelki nap” külön — minőségjelzős szerkezet (vallási alkalom).

A „légy szíves” külön — udvarias kérés (létige + melléknév).

A „lépésről lépésre” különírva (páros ismétlés).

A „lila hagyma” külön — alkalmi színjelzős szerkezet.

A „magas labda” külön — alkalmi minőségjelzős szerkezet.

A „matematikaóra” egybe — összetett főnév.

A „már csak” külön — két önálló módosítószó.

Kötőszóként egybe: „márpedig”.

A „megint csak” külön — két önálló módosítószó.

Mindkét forma helyes — más jelentéssel: „meglegyen” (= jelen legyen, készen legyen vmi); „meg legyen” (passzív szerkezet kötőmódban).

A „meglesz” egybe — igekötő (meg) + ige (lesz).

A „megvagyok” egybe — igekötő (meg) + ige (vagyok).

A „megvan” egybe — igekötő (meg) + ige (van).

Egybe: „megvan” (= előkerült, létezik); külön: „meg van” (passzív szerkezet).

Mindkettő helyes — más szerepben: „megvolt” (egybe) ige = megtörtént, létezett; „meg volt” (külön) passzív múlt („meg volt írva”).

A „merrefelé” egybe — irányhatározó (merre + felé).

A „merthogy” egybe — összeforrott magyarázó kötőszó.

A „még egyszer” külön — két önálló módosítószó.