Összetett szavak, igekötős igék, határozószók: mikor kell egybeírni, és mikor kell külön. Az egyik leggyakoribb hibaforrás.
229 bejegyzés
Köznyelvi indulatszó-szerű kifejezésben „jóisten” (egybe); jelzős szerkezetként „jó Isten” (külön, nagy I-vel) is helyes.
A „jókedv” egybe — összeforrott összetett főnév.
A „jólesett” egybe — a „jólesik” ige múlt ideje (= örömet okozott).
Mindkettő helyes — más jelentéssel: „jólesik” (egybe) = örömet okoz; „jól esik” (külön) = szó szerint jól zuhan, hullik.
A „jóllehet” egybeírva.
Mindkettő a „jön” ige T/2 alakja: „jöttök” (sztenderd, köznyelvi) / „jösztök” (régies, népies).
A „jövő hét” különírva — minőségjelzős szerkezet.
Mindkettő helyes — egybeírt képzett melléknév: „jövőbeni” és „jövőbeli”. Pár: a „-beli” az általánosabb, a „-beni” hivatalosabb.
A „kétszer” egybeírva.
A „kifelé” egybeírva.
A „kint tartózkodás” külön — helyhatározó + főnévi szerkezet.
A „kisgyerek” egybe — kisiskolást/csecsemőt jelölő főnév.
A „következőképpen” egybe — képzős határozó.
A „középiskola” egybeírva — összetett főnév.
A „kulcscsomó” egybe — összetett főnév (kulcs + csomó).
A „lakóhely” egybeírva.
Mindkettő helyes: „láthatók” (rövidebb, gyakoribb) / „láthatóak” (teljesebb, hangsúlyos).
A „lefelé” egybeírva.
A „lelki nap” külön — minőségjelzős szerkezet (vallási alkalom).
A „légy szíves” külön — udvarias kérés (létige + melléknév).
A „lépésről lépésre” különírva (páros ismétlés).
A „lila hagyma” külön — alkalmi színjelzős szerkezet.
A „magas labda” külön — alkalmi minőségjelzős szerkezet.
A „matematikaóra” egybe — összetett főnév.
A „már csak” külön — két önálló módosítószó.
Kötőszóként egybe: „márpedig”.
A „megint csak” külön — két önálló módosítószó.
Mindkét forma helyes — más jelentéssel: „meglegyen” (= jelen legyen, készen legyen vmi); „meg legyen” (passzív szerkezet kötőmódban).
A „meglesz” egybe — igekötő (meg) + ige (lesz).
A „megvagyok” egybe — igekötő (meg) + ige (vagyok).
A „megvan” egybe — igekötő (meg) + ige (van).
Egybe: „megvan” (= előkerült, létezik); külön: „meg van” (passzív szerkezet).
Mindkettő helyes — más szerepben: „megvolt” (egybe) ige = megtörtént, létezett; „meg volt” (külön) passzív múlt („meg volt írva”).
A „merrefelé” egybe — irányhatározó (merre + felé).
A „merthogy” egybe — összeforrott magyarázó kötőszó.
A „még egyszer” külön — két önálló módosítószó.