994 bejegyzés, 8 kategóriából.
A „mihelyt" ly-nal írandó — amint, abban a pillanatban, amikor.
Kötőszóként egybe: „miközben”.
A „mily” rövid i-vel (irodalmi/régies szóalak).
Kérdő névmás, ly-nal.
A „milyet" ly-nal — a „milyen" tárgyesete.
A „mind ez idáig” külön — három önálló szó.
A „mindamellett” egybeírva.
Mindkettő helyes — szinonim névmási alak: „mindannyiótoknak” és „mindnyájatoknak” (= ti mindnyájan, részeshatározói esetben).
Állapothatározóként egybe: „mindegy”.
A „mindehhez” — összetett: mind + ehhez, kettős hh megőrződik.
A „mindemellett” egybeírva.
A „mindenekelőtt” egybe — összeforrott határozó.
A „mindenesetre” egybeírva.
Határozószóként egybe. Rövidebb alakja: „mindenképp”.
A „mindenki” egybeírva.
Mindkettő helyes, eltérő jelentéssel: „mindennap” (= naponta), „minden nap” (= minden egyes nap).
A „mindennapjaink” egybe — birtokos toldalékos összetett főnév.
A „mindez” egybe — összeforrott névmás (mind + ez).
Sztenderd: „mindezt” (egybe) — összeforrott névmás. A „mind ezt” (külön) ritka, csak nyomatékos rámutató szerkezetben.
A „mindig" rövid i-vel.
A „mindig is” külön — az „is” partikula önálló szó.
A „mindjárt” — kiejtésszerinti „mingyárt” alak helytelen.
A „mindkét” egybe — összeforrott páros mutatószó.
Általános elv: az egybeírásnak / különírásnak a magyarban gyakran jelentésmegkülönböztető szerepe van — sok pár „mindkét” alakban helyes, de eltérő értelemben.
A „mint ahogy” külön — két önálló kötőszó (hasonlító szerkezet).
Sztenderd: „mintha” (egybe) — feltételes hasonlító kötőszó. A „mint ha” (külön) régies/ritka.
A „miszerint” alárendelő kötőszóként egybeírva.
Mindkettő helyes — más szerepben: „miszerint” (egybe) vonatkozó kötőszó (= ami szerint); „mi szerint” (külön) kérdő szerkezet („mi” kérdőnévmás + „szerint” névu…
A „mitévő” egybe — összeforrott kérdő szerkezet (= mit teendő).
Mindkettő helyes, kontextusfüggő: kötőszóként egybe (miután), kérdőszóként külön (mi után).
A „mivelhogy” egybe — összeforrott okhatározói kötőszó.
A „moly" (lepke) ly-nal írandó.
Két alak: „mondd" (kettős dd) = felszólító; „mond" (egy d) = kijelentő.
A „mondjuk” d + j betűkapcsolattal — a „mond” ige T/1. felszólító/kijelentő alakja.
A „mordály" ly-nal — régi pisztoly.
A „mosoly" ly-nal — mosolygás.