Böngészés

A „megszűnés” hosszú ű-vel (a „megszűnik” igéből).

A „megszűnt” hosszú ű-vel (alanyi ige múlt ideje).

A „megvagyok” egybe — igekötő (meg) + ige (vagyok).

A „megvan” egybe — igekötő (meg) + ige (van).

Egybe: „megvan” (= előkerült, létezik); külön: „meg van” (passzív szerkezet).

Mindkettő helyes — más szerepben: „megvolt” (egybe) ige = megtörtént, létezett; „meg volt” (külön) passzív múlt („meg volt írva”).

Mai köznyelvi norma: „amely”. A „mely” alak választékos-régies, irodalmi szövegben elfogadott.

A „menedzser” a magyaros átírás; az eredeti „manager” szakmai/üzleti szövegben szintén használatos.

A „menjen” n + j betűkapcsolattal — a „megy” ige felszólító módú E/3. alakja.

A „menjünk” n + j betűkapcsolattal.

A „Mercedes" mint márkanév nagybetűvel; köznévi származékként a „mercis" kicsi.

A „meredély" ly-nal — meredek lejtő.

A „merrefelé” egybe — irányhatározó (merre + felé).

A „merthogy” egybe — összeforrott magyarázó kötőszó.

A „messzely" ly-nal — régi űrmérték (kb. fél icce).

A „még egyszer” külön — két önálló módosítószó.

A „még ha” külön — módosítószó + kötőszó.

A „még inkább” külön — két önálló módosítószó.

A „még sincs” külön — három önálló szó (még + sem + van rövidült).

A „mégpedig” egybe — összeforrott magyarázó kötőszó.

Tagadószóval együtt egybe: „mégsem”.

A „méltányos” egy l-lel, hosszú é-vel, ny-nyel; ne keverd a „méltó” rokon szóval.

A „mély" szó ly-nal írandó.

A „mélylélektan” egybeírva.

A „mélység" ly-nal írandó.

A „mélyül” rövid ü-vel (a -ül igeképző mindig rövid).

A „mélyvíz” egybe — összetett főnév (uszodai szakszó).

A „métely" ly-nal — élősködő féreg, átvitt értelemben káros befolyás.

A „mi tagadás” külön — kérdő névmás + főnév (állandósult szókapcsolat).

A „mi több” külön — kérdő névmás + melléknév (kötőszói szerkezet).

A „miatta” egybe (= őmiatta), de a „miatt a” külön írva is helyes — más jelentés.

A „Micimackó" mint irodalmi szereplő nagybetű.

Kötőszóként egybe: „mielőtt”.