Böngészés

Az „ez ügyben” külön — mutatónévmás + ragos főnév.

Az „ezek szerint” külön — mutatónévmás (T) + névutó.

Az „ezenfelül” egybeírva.

Az „ezenkívül” egybeírva.

Mindkettő helyes — más szerepben: „ezenkívül” (egybe) kötőszó (= ráadásul); „ezen kívül” (külön) konkrét rámutatás.

Az „ezúton” — egybe, hosszú ú-val: az „ez” + „úton” összeforrott alakja.

Mindkét forma elfogadott — az AkH 12. szerint az „ezzel” és „evvel” egyenrangú változatok.

Az „éj" és származékai (éjszaka, éjfél, éjjel) mind j-vel írandók.

Az „éppen” két p-vel; az „épen” (= épségben) egy p-vel.

Az „érdekel” igénél a tárgy ragozódik: engem, téged, őt érdekel.

Az „érkezik” álikes ige; E/1. választékos alakja „érkezem”.

Az „értelemszerűen” egybeírva, hosszú ű-vel.

Az „érzés” mindkét é-je hosszú.

Az „ésszerű” kettős ssz-vel — az „ész” + „-szerű” összeforrott írásmódja: a végső sz hasonul az utótaghoz.

Az „észak-európai” kötőjellel, kisbetűvel (melléknév).

Az „év vége” különírva — birtokos szerkezet („az év vége”).

Az „év végi” különírva — birtokos szerkezetből képzett melléknév.

Az „évről évre” különírva.

A „facebookos" kisbetűvel (köznévi származék).

A „fagyjon” gy + j betűkapcsolattal — a „fagy” ige felszólító E/3. alakja.

Magyaros írásmód: fájl.

A „fáklya” ly-nal írandó.

A számmal írt napnál kötőjel + toldalék, pont nélkül.

A „fej" (test) j-vel.

A „fejt” j-vel (fej ige származéka).

A „fekete-fehér” kötőjellel (mellérendelő összetétel).

A „fekély" ly-nal — gyulladásos seb.

A „felnőtt” egybeírva.

A „feltétlenül” módhatározó (= okvetlenül); a „feltétlen” melléknév (= feltétel nélküli) — eltérő szófaj.

A „feltüntetett” rövid ü-vel (jelez, megjelöl) — ne keverd a „feltűnt”-tel (hosszú ű, = észrevehetővé vált).

A „fennáll” egybe — igekötős ige (fenn + áll), átvitt értelmű, összeforrott alak.

A „fertály" ly-nal — negyedrész.

A „Félixszel” — x = ksz, a -vel a kiejtett sz-hez hasonul.