Böngészés

A „doktor úr” különírva — foglalkozásnév + megszólítás (úr).

A „doktornő” egybe — a -nő képzőszerű utótag mindig egybe csatlakozik a foglalkozásnévhez.

Az ikes igéknél (-ik végű) E/1. személyben „-om/-em/-öm” az igényes alak.

A „domolykó" ly-nal — pontyféle hal.

A „dölyf" ly-nal — gőg, kevélység.

A „Duna" tulajdonnév, nagybetűvel.

A „Dunántúl” egybe, nagybetűvel — tájegységnév.

A „dzsessz” a magyaros átírás; az eredeti „jazz” zenei szövegben is elfogadott.

A „dzsihád” magyaros írás.

Az „e heti” külön — mutatószó (e) + jelzői főnév (heti).

Magyarban kötőjellel: e-mail, e-mail cím.

Az „e-mail-cím” két kötőjellel — már kötőjeles alaphoz újabb kötőjeles utótagot kapcsolunk.

Az „efelől” a helyes alak — egy f-fel és hosszú ő-vel.

Az „effajta” — kettős ff-fel: az „e fajta” → effajta hasonulással.

Az „egész évben” mindig különírva.

Időhatározói kifejezésben külön: „egész nap” — az „egész napos” is külön.

Egy sz a tőben + -ség: egészség.

Mindkettő helyes — más jelentéssel: „egy időben” (külön) = valamikor; „egyidőben” (egybe) = egyszerre, párhuzamosan.

Az „egy összegben” külön — számnévi jelző + ragos főnév.

Páros (elosztó) számnév — kötőjellel: egy-egy, két-két.

Az „egy-két” kötőjellel (hozzávetőleges számnév).

Az „egybeírandó” egybe — összetett szó (egybe + ír + -andó beálló igenévképzővel).

Két külön szó! egyelőre = pillanatnyilag, egyenlőre = egyenlő mértékben.

Mindkettő helyes szó, de eltérő jelentésű — a hétköznapi „pillanatnyilag” értelemben az „egyelőre” a helyes.

Az „egyet” — egy g-vel: az „egy” számnév tárgyragos alakja.

Az „egyetértek” egybe — összetett ige.

Az „egyébiránt” egybeírva.

Egybe és ékezettel: egyébként.

Az „egyrészt” egybeírva.

Az „egyszer csak” külön — két önálló módosítószó.

Az „egyszerű” hosszú ű-vel.

Az „egyúttal” — egybe, hosszú ú-val: az „egy” + „úttal” (út + -val) határozói összeforrott alak.

Az „együtt” — egy gy-vel és kettős tt-vel.