Böngészés

Az „ekképpen” — kettős kk-val és kettős pp-vel: az „e képpen” hasonulással egybeforrott.

Az „eközben” egybeírva.

Az „eljátssza” — kettős ssz-vel: a „játszik” tárgyas E/3. alakja, a -ja rag a tő sz-jéhez hasonul.

Az „eljössz” — el (igekötő) + jössz (jön ige E/2.); kettős ssz a végén.

Az „elkéredzkedni” — dz hangkapcsolattal: a „kéred-” tövű, visszaható -kedik képzős ige főnévi igeneve.

Az „elkísér” egybe, hosszú í-vel.

A „elnök asszony” különírva — foglalkozás/tisztségnév + megszólítás (asszony).

Az „elő- és utószó” közös utótagú szerkezet kötőjellel.

Az „előre” egybeírva.

Az „előrehaladtával” egybe — birtokos szerkezetes ragozott főnév.

Az „elsősorban” egybe, hosszú ő-vel — összeforrott módhatározó (= mindenekelőtt).

Az „elvileg” egybeírva.

Két különböző szó: az „email” zománc, az „e-mail” elektronikus levél.

Kötőszói értelemben egybe (emellett); rámutató szerepben külön is helyes (e mellett a … mellett).

Az „engedély" ly-nal írandó.

Az „ennek ellenére” különírva.

Az „ennyire” egybeírva.

Az „ENSZ-hez” kötőjellel — nagybetűs betűszó + toldalék.

Az „ELTE" teljes nevében minden lényeges szó nagybetű.

Az „eredményeképpen” egybe, kettős pp-vel — eredmény + -e (birtokrag) + -képpen képzőszerű utótag.

Az „ereklye” ly-nal — szent emléktárgy, relikvia.

Az „erély" ly-nal — határozottság.

Az „erkély" ly-nal írandó.

Az „erőltet” hosszú ő-vel.

Az „Erzsébet híd” — Erzsébet nagybetű, híd kicsi, KÜLÖN (kötőjel nélkül).

Az „eséllyel" — esély + -vel hasonulással kettős lly-vel.

Az „esély" ly-nal — lehetőség.

Az „esélyes" ly-nal — az esély származéka.

Az „estély" ly-nal — esti rendezvény.

Az „eszik” ikes ige; E/1. választékos alakja „eszem” (nem „eszek”).

Mindkettő helyes — más szerepben: „eszerint” (egybe) kötőszó (= ennek megfelelően); „e szerint a …” (külön) konkrét rámutatás.

Az „eszpresszó” magyaros, ssz-vel.

Az „EU-s” kötőjellel, nagybetűs rövidítés után.