Rövid vagy hosszú magánhangzó (ú/u, í/i, ű/ü), kettőzött mássalhangzók, hasonulások a leírt alakban.
109 bejegyzés
Az „irigy” rövid i-vel.
Az „irigykedem” rövid i-vel.
Az „irigylem” rövid i-vel.
Az „ír” (ige és melléknév) hosszú í-vel.
A „jó utat” rövid u-val (tőcsere).
Két különböző ige felszólító alakja: „kelljen" = a „kell" igéből; „keljen" = a „kel" igéből.
A „kevésbé” egyetlen b-vel és hosszú é-vel.
A „kíváncsi” hosszú í-vel és egyetlen v-vel.
Kettős nn és hosszú ű — könnyű.
A „kulturális” rövid u-val (bár a tőszó „kultúra” hosszú ú-val).
A „kulturált” rövid u-val (bár a tőszó „kultúra” hosszú ú-val).
A „lámpabúra" hosszú ú-val (AkH 12. szerinti norma).
A „lejjebb" kettős jj-vel.
A „lesz" mindig egy sz-szel írandó.
A „megszelídít” hosszú í-vel — a „szelíd” melléknév -ít képzős igei származéka.
A „megszelídül” hosszú í-vel és rövid ü-vel.
A „megszüntetés” rövid ü-vel (a tárgyas „megszüntet” igéből).
A „megszűnés” hosszú ű-vel (a „megszűnik” igéből).
A „megszűnt” hosszú ű-vel (alanyi ige múlt ideje).
A „mélyül” rövid ü-vel (a -ül igeképző mindig rövid).
A „mily” rövid i-vel (irodalmi/régies szóalak).
A „mindig" rövid i-vel.
Két alak: „mondd" (kettős dd) = felszólító; „mond" (egy d) = kijelentő.
A „módszer” egybeírva, hosszú ó-val.
A „mulandó” rövid u-val (annak ellenére, hogy a „múlik” hosszú ú-val).
A „műsor" hosszú ű-vel.
A „művészet" hosszú ű-vel.
A „naiv” rövid i-vel.
A „nedű” hosszú ű-vel (a -ű végű szavak családja).
Az „óta" hosszú ó-val.
Az „óvoda" hosszú ó-val.
Az „ősz" hosszú ő-vel.
Az „őszinte" hosszú ő-vel.
A „posta" rövid o-val.
Két sz: rossz. Származékai is: rosszul, rosszaság, rosszindulatú.
A „rosszabbul” kettős bb-vel és rövid u-val (a -ul határozóképző mindig rövid).