Rövid vagy hosszú magánhangzó (ú/u, í/i, ű/ü), kettőzött mássalhangzók, hasonulások a leírt alakban.
109 bejegyzés
A „színes” hosszú í-vel (a „szín” főnévből).
A „színész” hosszú í-vel — a „szín” főnév származéka.
A „színház” hosszú í-vel — a „szín” + „ház” összetétel.
A „szív” hosszú í-vel.
A „szíveskedjen” hosszú í-vel — a „szív” főnév tövéből.
A „szíveskedjék” hosszú í-vel — a „szív” főnév tövéből.
A „szőlő" hosszú ő-vel és egy l-lel.
Hosszú ú. Származékai is hosszúak: tanúsít, tanúskodik, szemtanú.
A „tanúsított” hosszú ú-val (a „tanú” főnévből).
A „tilt” rövid i-vel.
A „típus” hosszú í-vel (görög–latin eredetű).
A „tíz” hosszú í-vel.
A „tízes” hosszú í-vel — a „tíz” számnévből képzett -es melléknév.
A „tízet” hosszú í-vel — a „tíz” számnév tárgyragos alakja.
A „többség” kettős bb-vel — a „több” középfok származéka.
A „tőlem” hosszú ő-vel — a -tól/-től rag E/1. személyragos alakja.
A „turista” rövid u-val (annak ellenére, hogy a „túra” hosszú ú-val).
Alapalak hosszú ű: tűz. Toldalékolva rövidül: tüzet, tüzes.
A „tűzifa” hosszú ű-vel (a „tűz” főnév alapalakjából).
Az „ujj" (végtag) két j-vel; az „új" (= friss) hosszú ú-val, egy j-vel — két különböző szó.
Az „urat” rövid u-val (tőcsere).
Az „utak" rövid u-val (tőcsere).
Az „utána" egy n-nel.
Az „új” hosszú ú-val, egy j-vel — az „ujj” (testrész) két j-vel.
Az „újság" hosszú ú-val, egy j-vel.
Az „újságcikk" egybe, hosszú ú-val.
Az „úr” alapalakja hosszú ú-val (egyes ragos alakokban rövidül).
Az „út" hosszú ú-val.
Az „útiterv” egybeírva, hosszú ú-val.
Az „überelni” rövid ü-vel (német eredetű jövevényszó).
A „vákuum” két u-val (latin eredetű).
Két alak: „vettetek" (kettős tt) = vesz T/2.; „vetettek" (egy t) = vet T/3.
A „vigasz” rövid i-vel.
A „vigasztal” rövid i-vel (a „vigasz” főnévből).
A „víz" hosszú í-vel; toldalékolva tőcsere miatt rövid i.
Mindkét forma elfogadott — a köznyelvben „zsemle" terjedt el, „zsemlye" a régiesebb.