Böngészés

Az „alszik” ikes ige; E/1. választékos alakja „alszom” (nem „alszok”).

Kötőszóként egybe: „amellett” (= ráadásul). A „mellett” névutóként mindig külön egy főnévtől („a fa mellett”).

Vonatkozó névmás: „amit” (mellékmondatban) — kérdésben: „mit”.

Az „annyira” kettős n-nel.

Az „arrébb” és „arrább” mindkettő helyes — egyenrangú alakvariánsok az AkH 12. szerint.

Az „azonnal” két n-nel.

Mindkét forma elfogadott — az AkH 12. szerint az „azzal” és „avval” egyenrangú változatok.

Az „által” — egy l-lel: a „mi által, ki által” névutó.

A „barakk” kettős kk-val (német eredetű: Baracke).

A „bántsd” — a „bánt” ige felszólító módú E/2. tárgyas alakja: tsd betűkapcsolat.

A „bátyád” — bátya + -d (E/2. birtokos), nem bátyja + -d.

A „bátyja” — a „bátya” tő + -ja birtokos személyrag (egy ty-vel, j-vel).

A „bocsánat” egyetlen cs-vel.

A „bocsát” a köznyelvi norma; a „bocsájt” népies/régies változat.

A „bocsátani” az AkH 12. szerinti köznyelvi norma; a „bocsájtani” népies-régies, írott köznyelvi szövegben kerülendő.

A „boldogság” l-vel.

A „cikcakk” egybe, kötőjel nélkül.

A „cipzár” — c-vel kezdődik: német eredetű (Reißverschluss), magyaros átírásban c-vel.

A „csat” (= zárószerkezet) egy t-vel; a „csatt” hangutánzó szó (csitt-csatt).

A „csevej” — j-vel: a „cseveg” igéből képzett főnév; a „csevely” régies-népies változat.

A „doktornő” egybe — a -nő képzőszerű utótag mindig egybe csatlakozik a foglalkozásnévhez.

Az ikes igéknél (-ik végű) E/1. személyben „-om/-em/-öm” az igényes alak.

Az „effajta” — kettős ff-fel: az „e fajta” → effajta hasonulással.

Az „egybeírandó” egybe — összetett szó (egybe + ír + -andó beálló igenévképzővel).

Két külön szó! egyelőre = pillanatnyilag, egyenlőre = egyenlő mértékben.

Mindkettő helyes szó, de eltérő jelentésű — a hétköznapi „pillanatnyilag” értelemben az „egyelőre” a helyes.

Az „egyet” — egy g-vel: az „egy” számnév tárgyragos alakja.

Az „egyébiránt” egybeírva.

Egybe és ékezettel: egyébként.

Az „egyszerű” hosszú ű-vel.

Az „egyúttal” — egybe, hosszú ú-val: az „egy” + „úttal” (út + -val) határozói összeforrott alak.

Az „együtt” — egy gy-vel és kettős tt-vel.

Az „ehhez” — kettős hh-val: az „e” mutatónévmás + „-hoz” hasonulással.