Böngészés

A „mégpedig” egybe — összeforrott magyarázó kötőszó.

Tagadószóval együtt egybe: „mégsem”.

A „mélyvíz” egybe — összetett főnév (uszodai szakszó).

A „mi tagadás” külön — kérdő névmás + főnév (állandósult szókapcsolat).

A „mi több” külön — kérdő névmás + melléknév (kötőszói szerkezet).

Kötőszóként egybe: „mielőtt”.

Kötőszóként egybe: „miközben”.

A „mind ez idáig” külön — három önálló szó.

Mindkettő helyes — szinonim névmási alak: „mindannyiótoknak” és „mindnyájatoknak” (= ti mindnyájan, részeshatározói esetben).

Állapothatározóként egybe: „mindegy”.

A „mindenekelőtt” egybe — összeforrott határozó.

Határozószóként egybe. Rövidebb alakja: „mindenképp”.

Mindkettő helyes, eltérő jelentéssel: „mindennap” (= naponta), „minden nap” (= minden egyes nap).

A „mindennapjaink” egybe — birtokos toldalékos összetett főnév.

A „mindez” egybe — összeforrott névmás (mind + ez).

Sztenderd: „mindezt” (egybe) — összeforrott névmás. A „mind ezt” (külön) ritka, csak nyomatékos rámutató szerkezetben.

A „mindig is” külön — az „is” partikula önálló szó.

A „mindkét” egybe — összeforrott páros mutatószó.

Általános elv: az egybeírásnak / különírásnak a magyarban gyakran jelentésmegkülönböztető szerepe van — sok pár „mindkét” alakban helyes, de eltérő értelemben.

A „mint ahogy” külön — két önálló kötőszó (hasonlító szerkezet).

Sztenderd: „mintha” (egybe) — feltételes hasonlító kötőszó. A „mint ha” (külön) régies/ritka.

Mindkettő helyes — más szerepben: „miszerint” (egybe) vonatkozó kötőszó (= ami szerint); „mi szerint” (külön) kérdő szerkezet („mi” kérdőnévmás + „szerint” névu…

A „mitévő” egybe — összeforrott kérdő szerkezet (= mit teendő).

Mindkettő helyes, kontextusfüggő: kötőszóként egybe (miután), kérdőszóként külön (mi után).

A „mivelhogy” egybe — összeforrott okhatározói kötőszó.

A „most már” külön — két önálló időhatározó.

A „munkahely” egybeírva.

A „múlt hét” külön — minőségjelzős szerkezet (melléknévi igeneves jelző + főnév).

A „művész úr” különírva — megszólítás.

A „nagyapa” egybeírva.

A „nagylány” egybe — összetett főnév (= nagyobbacska, érettebb lány).

A „nagymama” egybeírva.

A „nagyszülők” egybeírva.