Böngészés

A „kifelé” egybeírva.

A „kétszer” egybeírva.

Mindkettő helyes — egybeírt képzett melléknév: „jövőbeni” és „jövőbeli”. Pár: a „-beli” az általánosabb, a „-beni” hivatalosabb.

A „jövő hét” különírva — minőségjelzős szerkezet.

Mindkettő a „jön” ige T/2 alakja: „jöttök” (sztenderd, köznyelvi) / „jösztök” (régies, népies).

A „jóllehet” egybeírva.

Mindkettő helyes — más jelentéssel: „jólesik” (egybe) = örömet okoz; „jól esik” (külön) = szó szerint jól zuhan, hullik.

A „jólesett” egybe — a „jólesik” ige múlt ideje (= örömet okozott).

A „jókedv” egybe — összeforrott összetett főnév.

Köznyelvi indulatszó-szerű kifejezésben „jóisten” (egybe); jelzős szerkezetként „jó Isten” (külön, nagy I-vel) is helyes.

Bővítményes igeneves szerkezetként „jelen lévő” külön; jelzői/főnévi szerepben „jelenlévő” egybe.

A „jegyző asszony” különírva — tisztségnév + megszólítás.

Az „itt hagy” külön — helyhatározó + ige.

Az „irodalomóra” egybe — összetett főnév (tantárgynév + óra).

Az „internethozzáférés” egybeírva — kéttagú összetétel, így a 6:3 szabály nem érvényes.

Mindkettő helyes — finom jelentésárnyalattal: „ijedség” (= ijedelem, megijedés cselekvése) és „ijedtség” (= az ijedt állapot).

Az „igazgatóhelyettes” egybe — összetett főnév.

Az „igazgató úr” különírva — tisztségnév + megszólítás (úr).

Az „igazgató asszony” különírva — tisztségnév + megszólítás (asszony).

A „időben érkezik” különírva.

Az „idefelé” egybeírva.

A „holott” egybeírva.

Egybeírjuk: „hogyha” (= amennyiben).

A „hiába” egybeírva.

A „helyrehoz” egybe — igekötő (helyre) + ige (hoz).

Mindkét forma egybeírandó — a „levő” és „lévő” igenévi alakok egyenrangúak.

A „hátra” egybeírva; igekötőként az igével is egybe.

A „hányadik” egybe — sorszámnévi kérdőszó (hány + -adik képző).

A „hazamenni” egybe — igekötő (haza) + főnévi igenév (menni).

A „hazamegy” egybe — igekötő (haza) + ige (megy), egyenes szórend.

Határozószóként egybe.

A „hazaér” egybe — igekötő (haza) + ige (ér), egyenes szórend.

Kötőszóként egybe; feltételes mellékmondatban külön.