229 bejegyzés, 8 kategóriából.
Főnévként egybe („nyitvatartás”); igei szerkezetként külön („nyitva tartás”).
A „nincs mit” külön — tagadó létige + kérdő névmás (udvarias válasz).
A „nézd meg” külön — fordított szórend: ige (nézd) + igekötő (meg).
A „nemsokára” egybe — összeforrott időhatározó.
A „nemrég” egybe — összeforrott időhatározó.
Fokozó kötőszóként egybe.
Mindkettő helyes — más szerepben: „nemcsak” (egybe) páros kötőszó (… hanem … is); „nem csak” (külön) tagadás + módosítószó.
A „nemcsak” egybeírva páros kötőszóként („… hanem … is”); a „nem csak” külön a tagadó-kizárólagos értelemben.
A „nem tudom” külön — tagadószó + ige.
Célhatározói kötőszóként egybe.
A „ne már” külön — tagadószó + módosítószó.
A „ne adj' isten” külön — három önálló szó (felkiáltás).
A „napról napra” különírva, kötőjel nélkül.
A „nagyszülők” egybeírva.
A „nagymama” egybeírva.
A „nagylány” egybe — összetett főnév (= nagyobbacska, érettebb lány).
A „nagyapa” egybeírva.
A „művész úr” különírva — megszólítás.
A „múlt hét” külön — minőségjelzős szerkezet (melléknévi igeneves jelző + főnév).
A „munkahely” egybeírva.
A „most már” külön — két önálló időhatározó.
A „mivelhogy” egybe — összeforrott okhatározói kötőszó.
Mindkettő helyes, kontextusfüggő: kötőszóként egybe (miután), kérdőszóként külön (mi után).
A „mitévő” egybe — összeforrott kérdő szerkezet (= mit teendő).
Mindkettő helyes — más szerepben: „miszerint” (egybe) vonatkozó kötőszó (= ami szerint); „mi szerint” (külön) kérdő szerkezet („mi” kérdőnévmás + „szerint” névu…
Sztenderd: „mintha” (egybe) — feltételes hasonlító kötőszó. A „mint ha” (külön) régies/ritka.
A „mint ahogy” külön — két önálló kötőszó (hasonlító szerkezet).
Általános elv: az egybeírásnak / különírásnak a magyarban gyakran jelentésmegkülönböztető szerepe van — sok pár „mindkét” alakban helyes, de eltérő értelemben.
A „mindkét” egybe — összeforrott páros mutatószó.
A „mindig is” külön — az „is” partikula önálló szó.
Sztenderd: „mindezt” (egybe) — összeforrott névmás. A „mind ezt” (külön) ritka, csak nyomatékos rámutató szerkezetben.
A „mindez” egybe — összeforrott névmás (mind + ez).
A „mindennapjaink” egybe — birtokos toldalékos összetett főnév.
Mindkettő helyes, eltérő jelentéssel: „mindennap” (= naponta), „minden nap” (= minden egyes nap).
Határozószóként egybe. Rövidebb alakja: „mindenképp”.
A „mindenekelőtt” egybe — összeforrott határozó.