Böngészés

Az „ugyanott” egybeírva.

Az „ugyanúgy” egybe — ugyan- előtagú módhatározó.

Az „ujj" (végtag) két j-vel; az „új" (= friss) hosszú ú-val, egy j-vel — két különböző szó.

Az „ujjong” — rövid u-val, kettős jj-vel: örömében ünnepel.

Az „unokaöccse” egybe — összetett főnév (unoka + öcs) E/3. birtokragos alakja, kettős ccs-vel.

Az „unokaöcs” egybe, egy cs-vel — összetett főnév (unoka + öcs) alapalakja.

Az „urat” rövid u-val (tőcsere).

Az „USA-ba” kötőjellel, nagybetűvel.

Az „USA-beli” kötőjellel, nagybetűs USA-val.

Az „uszály" ly-nal — vontatott hajó, ruhauszály.

Az „utak" rövid u-val (tőcsere).

Az „utána" egy n-nel.

Az „utánajár” egybe — igekötő (utána) + ige (jár), egyenes szórend.

Az „utánajárni” egybe — igekötő (utána) + főnévi igenév (járni).

Az „utánajárok” egybe — igekötő (utána) + ige (járok), E/1 alak.

Az „utánajártam” egybe — igekötő (utána) + ige (jártam), múlt idő.

Az „utánanéz” egybe — igekötős ige.

Az „utánkövetés” egybe — összetett főnév (után + követés).

Az „utcai” — c-vel, ahogy az „utca” tőszó.

Az „utolér” — rövid o-val: az „utol” igekötő (nem „utó-”) + „ér” ige.

Az „utóirat” egybe, hosszú ú-val — összetett főnév (utó + irat).

Következményes kötőszóként egybe: „úgyhogy”.

Mindkét forma helyes — más jelentéssel: „úgyis” (= mindenképpen) egybe; „úgy is” (= úgy is, ahogy mondod) külön.

Jelzői funkcióban egybe; rövidítése: ún.

Az „új” hosszú ú-val, egy j-vel — az „ujj” (testrész) két j-vel.

Az „újév” (ünnepnévként) mondaton belül kisbetűvel és egybeírva.

Az „újság" hosszú ú-val, egy j-vel.

Az „újságcikk" egybe, hosszú ú-val.

Az „úr” alapalakja hosszú ú-val (egyes ragos alakokban rövidül).

Az „út" hosszú ú-val.

Az „úti cél” külön — jelzős szerkezet (OH ajánlása).

Az „útiterv” egybeírva, hosszú ú-val.

Az „überelni” rövid ü-vel (német eredetű jövevényszó).