195 bejegyzés, 8 kategóriából.
A „méltányos” egy l-lel, hosszú é-vel, ny-nyel; ne keverd a „méltó” rokon szóval.
A „menjünk” n + j betűkapcsolattal.
A „menjen” n + j betűkapcsolattal — a „megy” ige felszólító módú E/3. alakja.
Mai köznyelvi norma: „amely”. A „mely” alak választékos-régies, irodalmi szövegben elfogadott.
A „meglátogat” egybeírva.
A „megbocsátani” az AkH 12. szerinti köznyelvi norma; a „megbocsájtani” népies-régies változat.
A „másként” és a „másképp(en)” mindkettő helyes — szinonimák.
A „magunkkal” — magunk + -val: a v hasonul a k-hoz, kettős kk lesz.
A „licenccel” — licenc + -vel: a v hasonul a c-hez, kettős cc lesz.
A „licenc” — c-vel a végén (latin licentia, angol licence/license átvétele).
A „létrejön” egybeírva.
Lélegzet, nem lélekzet. Az ige: lélegzik. Mai norma: gz hangkapcsolat.
A „legalábbis” egybe — összeforrott módosítószói egység (legalább + -is).
A „lásd” — sd, nem tsd: a „lát” ige felszólító módú E/2. tárgyas (rövid) alakja.
A „különb” — n-nel: a „külön” melléknévi középfoka.
A „küld” egy l-lel — a „küldd” viszont valid felszólító alak!
A „középen” egybeírva.
A „köszönöm” egy n-nel, három ö-vel.
A „kolléga” hosszú é-vel — latin eredetű (collega).
A „kíván” hosszú í-vel — a hasonló hangzású „kivan” más jelentésű.
A „kíméletlen” hosszú í-vel.
A „kitűnő” hosszú ű-vel és ő-vel.
A „kisebb” — egy s-sel és kettős bb-vel: a „kis” melléknév középfoka.
A „kijjebb” kettős jj-vel — a „ki” határozószó középfoka.
A „kiemelten” egybeírva.
Két különböző szó: „képpen” módhatározó (kettős pp); „képen” = kép + -en helyhatározó.
A „kezdesz” — z + d sorrendben: a „kezd” ige E/2. alakja.
A „jössz” — a „jön” ige E/2. alakja, kettős ssz-vel.
A „jelen” többjelentésű szó (határozó, melléknév, főnév) — köznévként mindig kisbetűs, csak mondatkezdéskor nagy.
Az „ígér” hosszú í-vel.
Az „illik” kettős ll-lel.
Az „igénybevétel” főnévként egybe.
Az „igénybe vesz” különírva.
Az „időnként” egybeírva, hosszú ő-vel.
Az „idevesz” egybeírva.
Az „idetartozik” egybeírva.