Böngészés

Célhatározói kötőszóként egybe.

A „nem tudom” külön — tagadószó + ige.

A „nemcsak” egybeírva páros kötőszóként („… hanem … is”); a „nem csak” külön a tagadó-kizárólagos értelemben.

Mindkettő helyes — más szerepben: „nemcsak” (egybe) páros kötőszó (… hanem … is); „nem csak” (külön) tagadás + módosítószó.

Fokozó kötőszóként egybe.

A „nemrég” egybe — összeforrott időhatározó.

A „nemsokára” egybe — összeforrott időhatározó.

A „nézd meg” külön — fordított szórend: ige (nézd) + igekötő (meg).

A „nincs mit” külön — tagadó létige + kérdő névmás (udvarias válasz).

Főnévként egybe („nyitvatartás”); igei szerkezetként külön („nyitva tartás”).

Az „odaadtam” egybe — igekötő (oda) + ige (adtam).

Az „óvó néni” külön — foglalkozás + megszólító főnév.

Az „örökkön örökké” különírva, kötőjel nélkül — az AkH 12. szerint.

Az „összeszed” egybeírva (igekötő + ige).

Az „ötödször” egybeírva.

A „papír zsebkendő” külön — anyagnévi minőségjelző + főnév.

A „polgármester úr” különírva — tisztségnév + megszólítás (úr).

A „rajzóra” egybe — összetett főnév (tantárgy + óra).

A „rendbe hozni” külön — bővítményes igeneves szerkezet.

A „rendbe jön” külön — bővítményes igei szerkezet.

A „rendbe tenni” külön — bővítményes igeneves szerkezet.

A „rendeltetésszerűen” egybe — képzős határozó.

A „régóta” egybe — összeforrott időhatározó.

A „részben” egybeírva.

A „részt venni” külön — bővítményes igeneves szerkezet.

A „részt vesz” külön — bővítményes igei szerkezet.

A „részt vett” külön — bővítményes igei szerkezet (múlt idő).

Mindhárom helyes — eltérő szerepben/jelentésben: „résztvevő” (egybe, főnévi/jelzői); „részt vevő” (külön, igeneves szerkezet); „részvevő” (= együttérző).

A „résztvevők” egybe — főnévi használat.

A „senki sem” különírva; a „sohasem” viszont egybe.

A „sohasem” egybe (sztenderd); „soha sem” hangsúlyos, „soha nem” elfogadott szinonim.

A „sok minden” külön — mennyiségjelző + általános névmás.

A „sorsjegy” egybeírva — kéttagú összetétel.