Böngészés

Az „akárki” egybeírva.

Az „amennyiben” egybeírva.

Az „amíg” egybeírva.

Az „is” nyomatékosító kötőszó önálló szó — külön!

Az „azonban” egybeírva.

Az „azonkívül” egybeírva.

Az „általános iskola” különírva.

A „bárcsak” egybe — összeforrott óhajtó kötőszó.

A „be tudok” külön — segédige + főnévi igenév szerkezet.

A „befelé” egybeírva.

A „bent tartózkodás” külön — helyhatározó + főnévi szerkezet (pár: kint tartózkodás).

Mindkettő helyes — más szerepben: „csakhogy” (egybe) ellentétes/megkönnyebbülést kifejező kötőszó; „csak hogy” (külön) határozó + alárendelő kötőszó.

A „csoporttagok” egybe — összetett főnév (csoport + tagok).

A „dehogynem” egybe — összeforrott megerősítő kifejezés.

A „doktor úr” különírva — foglalkozásnév + megszólítás (úr).

Az „e heti” külön — mutatószó (e) + jelzői főnév (heti).

Az „egész évben” mindig különírva.

Időhatározói kifejezésben külön: „egész nap” — az „egész napos” is külön.

Mindkettő helyes — más jelentéssel: „egy időben” (külön) = valamikor; „egyidőben” (egybe) = egyszerre, párhuzamosan.

Az „egy összegben” külön — számnévi jelző + ragos főnév.

Az „egyetértek” egybe — összetett ige.

Az „egyrészt” egybeírva.

Az „egyszer csak” külön — két önálló módosítószó.

Az „ehelyett” egybe — e- mutatószós névutós szerkezet.

Az „eközben” egybeírva.

A „elnök asszony” különírva — foglalkozás/tisztségnév + megszólítás (asszony).

Az „előre” egybeírva.

Az „előrehaladtával” egybe — birtokos szerkezetes ragozott főnév.

Kötőszói értelemben egybe (emellett); rámutató szerepben külön is helyes (e mellett a … mellett).

Az „ennek ellenére” különírva.

Az „ennyire” egybeírva.

Mindkettő helyes — más szerepben: „eszerint” (egybe) kötőszó (= ennek megfelelően); „e szerint a …” (külön) konkrét rámutatás.

Az „ez esetben” külön — mutatónévmás + ragos főnév.