Böngészés

A „fennáll” egybe — igekötős ige (fenn + áll), átvitt értelmű, összeforrott alak.

Az „évről évre” különírva.

Az „év végi” különírva — birtokos szerkezetből képzett melléknév.

Az „év vége” különírva — birtokos szerkezet („az év vége”).

Mindkettő helyes — más szerepben: „ezenkívül” (egybe) kötőszó (= ráadásul); „ezen kívül” (külön) konkrét rámutatás.

Az „ezenkívül” egybeírva.

Az „ezenfelül” egybeírva.

Az „ezek szerint” külön — mutatónévmás (T) + névutó.

Az „ez ügyben” külön — mutatónévmás + ragos főnév.

Az „ez idáig” külön — mutatónévmás + ragos főnév.

Az „ez esetben” külön — mutatónévmás + ragos főnév.

Mindkettő helyes — más szerepben: „eszerint” (egybe) kötőszó (= ennek megfelelően); „e szerint a …” (külön) konkrét rámutatás.

Az „ennyire” egybeírva.

Az „ennek ellenére” különírva.

Kötőszói értelemben egybe (emellett); rámutató szerepben külön is helyes (e mellett a … mellett).

Az „előrehaladtával” egybe — birtokos szerkezetes ragozott főnév.

Az „előre” egybeírva.

A „elnök asszony” különírva — foglalkozás/tisztségnév + megszólítás (asszony).

Az „eközben” egybeírva.

Az „ehelyett” egybe — e- mutatószós névutós szerkezet.

Az „egyszer csak” külön — két önálló módosítószó.

Az „egyrészt” egybeírva.

Az „egyetértek” egybe — összetett ige.

Az „egy összegben” külön — számnévi jelző + ragos főnév.

Mindkettő helyes — más jelentéssel: „egy időben” (külön) = valamikor; „egyidőben” (egybe) = egyszerre, párhuzamosan.

Időhatározói kifejezésben külön: „egész nap” — az „egész napos” is külön.

Az „egész évben” mindig különírva.

Az „e heti” külön — mutatószó (e) + jelzői főnév (heti).

A „doktor úr” különírva — foglalkozásnév + megszólítás (úr).

A „dehogynem” egybe — összeforrott megerősítő kifejezés.

A „csoporttagok” egybe — összetett főnév (csoport + tagok).

Mindkettő helyes — más szerepben: „csakhogy” (egybe) ellentétes/megkönnyebbülést kifejező kötőszó; „csak hogy” (külön) határozó + alárendelő kötőszó.

A „bent tartózkodás” külön — helyhatározó + főnévi szerkezet (pár: kint tartózkodás).