994 bejegyzés, 8 kategóriából.
A „csimpolya" ly-nal — kecskeduda.
A „csigolya" ly-nal — gerinccsont.
A „csevej” — j-vel: a „cseveg” igéből képzett főnév; a „csevely” régies-népies változat.
A „csermely" ly-nal — kis patak.
A „csereklye" ly-nal — fenyőtű, rőzse.
A „cserebere” egybeírva — összeforrott ikerszó, csak a végén toldalékolható.
A „csekély" ly-nal írandó.
A „csegely" ly-nal — építészeti elem.
A „csáklya" ly-nal írandó.
A „csat” (= zárószerkezet) egy t-vel; a „csatt” hangutánzó szó (csitt-csatt).
Mindkettő helyes — más szerepben: „csakhogy” (egybe) ellentétes/megkönnyebbülést kifejező kötőszó; „csak hogy” (külön) határozó + alárendelő kötőszó.
A „coboly" ly-nal — szibériai prémes állat.
A „címke” hosszú í-vel (a „cím” főnévből).
A „cipzár” — c-vel kezdődik: német eredetű (Reißverschluss), magyaros átírásban c-vel.
A „cikkely" ly-nal — törvénycikk, gerezd.
A „cikcakk” egybe, kötőjel nélkül.
Mindkét forma használatos: „chat” (eredeti angol írás) és „cset” (magyaros átírás).
A „Celsius-fok” kötőjellel — tulajdonnév + köznév.
Mindkét forma elfogadott: olaszos „cappuccino” és magyaros átírású „kapucsínó”.
A „büfé” magyaros írás.
Hosszú ú: búza, búzaliszt, búzamező.
A „BÚÉK” betűszó, csupa nagybetűvel, pont nélkül.
A „búcsú” mindkét magánhangzója hosszú: ú a tőszótagban és ú a végén is.
A „busz” egy sz-szel.
A magyar „buli” a leggyakoribb; magyaros átírásban „parti”.
A „bujkál” rövid u-val (a „bújik” hosszú ú-ja ellenére).
A „bujdosik” rövid u-val.
A „Budapesttel” egybe, kettős tt-vel — a -vel hasonult.
A „budapesti” (-i képzővel) kisbetűvel.
A magyar városoknál általában -n/-on/-en/-ön (szuperesszívusz) ragot használunk; egyes városoknál -ban/-ben.
A „bölcsőde” hosszú ő-vel — a „bölcső” főnévből.
A „bögöly" ly-nal — vérszívó légy.
A „bója" j-vel — vízi jelzőtárgy.
A „borzadály" ly-nal írandó.
A „bordély" ly-nal — örömház.
A „Bordeaux-ból” kötőjellel — néma x-re végződő idegen név.