Böngészés

Az „év vége” különírva — birtokos szerkezet („az év vége”).

Az „észak-európai” kötőjellel, kisbetűvel (melléknév).

Az „ésszerű” kettős ssz-vel — az „ész” + „-szerű” összeforrott írásmódja: a végső sz hasonul az utótaghoz.

Az „érzés” mindkét é-je hosszú.

Az „értelemszerűen” egybeírva, hosszú ű-vel.

Az „érkezik” álikes ige; E/1. választékos alakja „érkezem”.

Az „érdekel” igénél a tárgy ragozódik: engem, téged, őt érdekel.

Az „éppen” két p-vel; az „épen” (= épségben) egy p-vel.

Az „éj" és származékai (éjszaka, éjfél, éjjel) mind j-vel írandók.

Mindkét forma elfogadott — az AkH 12. szerint az „ezzel” és „evvel” egyenrangú változatok.

Az „ezúton” — egybe, hosszú ú-val: az „ez” + „úton” összeforrott alakja.

Mindkettő helyes — más szerepben: „ezenkívül” (egybe) kötőszó (= ráadásul); „ezen kívül” (külön) konkrét rámutatás.

Az „ezenkívül” egybeírva.

Az „ezenfelül” egybeírva.

Az „ezek szerint” külön — mutatónévmás (T) + névutó.

Az „ez ügyben” külön — mutatónévmás + ragos főnév.

Az „ez idáig” külön — mutatónévmás + ragos főnév.

Az „ez esetben” külön — mutatónévmás + ragos főnév.

Tulajdonnév + köznév összetétele kötőjellel.

Az „EU-s” kötőjellel, nagybetűs rövidítés után.

Az „eszpresszó” magyaros, ssz-vel.

Mindkettő helyes — más szerepben: „eszerint” (egybe) kötőszó (= ennek megfelelően); „e szerint a …” (külön) konkrét rámutatás.

Az „eszik” ikes ige; E/1. választékos alakja „eszem” (nem „eszek”).

Az „estély" ly-nal — esti rendezvény.

Az „esélyes" ly-nal — az esély származéka.

Az „esély" ly-nal — lehetőség.

Az „eséllyel" — esély + -vel hasonulással kettős lly-vel.

Az „Erzsébet híd” — Erzsébet nagybetű, híd kicsi, KÜLÖN (kötőjel nélkül).

Az „erőltet” hosszú ő-vel.

Az „erkély" ly-nal írandó.

Az „erély" ly-nal — határozottság.

Az „ereklye” ly-nal — szent emléktárgy, relikvia.

Az „eredményeképpen” egybe, kettős pp-vel — eredmény + -e (birtokrag) + -képpen képzőszerű utótag.