Böngészés

A „semmilyen” kettős mm-vel — a „sem” + „milyen” összeforrott névmás.

A „részvétel” — t nélkül: a „rész” + „vétel” összetett főnév.

„Rendben van” — állapot (-ben). „Rendbe hoz” — mozgás/változás (-be). Mindkettő helyes.

Mindkét forma elfogadott: „remélhetőleg” (hagyományos) és „remélhetően” (mai norma).

A „ráér” egybeírva.

A „ráadásul” egybeírva.

A „privát” hosszú á-val, egy t-vel.

A „portfólió” — két helyen hosszú ó-val: olasz-latin eredetű (portafoglio).

A „plusz” — egy sz-szel: latin eredetű (plus).

Az „összehasonlít” egybe, hosszú í-vel a végén.

Egybeírjuk: önéletrajz.

Az „öccse” — kettős cc-vel: az „öcs” rendhagyó tövű, birtokos személyrag előtt a cs kettőződik.

Az „overall” — eredeti angol írásmóddal: kettős ll, egybe (egyrészes munkaruha).

Az „olimpia” magyaros írással, rövid i-vel — köznévként kisbetűs.

Az „okvetlenül” módhatározó (= feltétlenül); az „okvetlen” melléknév (= feltétel nélküli, biztos) — eltérő szófaj.

Az „oké” magyar átírású, ékezettel.

A „nincsenek” — egy n-nel: a „nincs” tagadó létige T/3. alakja.

A „nénje” — a régies „néne” tő + -je birtokos személyrag (egy n-nel, j-vel).

A „neszesszer” — kettős ssz-vel: francia eredetű (nécessaire).

A „nálam” — egy l-lel: a „-nál/-nél” határozórag E/1. személyragos alakja.

A „nagyrabecsült” egybe — összeforrott jelzői összetétel a „nagyra becsül” igéből.

A „nagybátyja” — összetett szó (nagy + bátya), ugyanaz a szabály: ty + j birtokos személyrag.

A „múlott” — hosszú ú-val, egy l-lel: a „múlik” ige múlt idejű E/3. alakja.

A „mondjuk” d + j betűkapcsolattal — a „mond” ige T/1. felszólító/kijelentő alakja.

A „miszerint” alárendelő kötőszóként egybeírva.

A „mindjárt” — kiejtésszerinti „mingyárt” alak helytelen.

A „mindenki” egybeírva.

A „mindenesetre” egybeírva.

A „mindemellett” egybeírva.

A „mindehhez” — összetett: mind + ehhez, kettős hh megőrződik.

A „mindamellett” egybeírva.

A „miatta” egybe (= őmiatta), de a „miatt a” külön írva is helyes — más jelentés.

A „mélylélektan” egybeírva.