195 bejegyzés, 8 kategóriából.
Egy szó, egybe: helyesírás. Hosszú í.
A „helyett” egy ly-nal és egy t-vel; nem keverendő a „hellyel” (-vel ragos) szóval.
A „hétvége” (= szombat-vasárnap) egybe; a „hét vége” (= a hét utolsó napjai) külön — más jelentés.
A „higgy” kettős ggy-vel — a „hisz” ige felszólító módú E/2. (rövid) alakja.
A „higgyen” kettős ggy-vel — a „hisz” ige felszólító módú E/3. alakja.
A „higgyék” kettős ggy-vel — a „hisz” ige felszólító módú T/3. (tárgyas) alakja.
A „higgyétek” kettős ggy-vel.
A „higgyük” kettős ggy-vel — a „hisz” ige felszólító módú T/1. tárgyas alakja.
A „higgyünk” kettős ggy-vel — a „hisz” ige felszólító módú T/1. alanyi alakja.
Hiúság ≠ hívság. Két külön szó.
A „híján” — hosszú í-vel, egy j-vel: a „híj” (= hiány) tő -án/-én ragos névutói alakja.
A „holnapután” egybe — összetett időhatározó (holnap + után).
A „húgom” hosszú ú-val — a „húg” főnév E/1. birtokragos alakja.
A „húszas” hosszú ú-val — a „húsz” számnévből képzett -as melléknév.
Az „idegen” egybe (egy szó).
Az „idetartozik” egybeírva.
Az „idevesz” egybeírva.
Az „időnként” egybeírva, hosszú ő-vel.
Az „igénybe vesz” különírva.
Az „igénybevétel” főnévként egybe.
Az „illik” kettős ll-lel.
Az „ígér” hosszú í-vel.
A „jelen” többjelentésű szó (határozó, melléknév, főnév) — köznévként mindig kisbetűs, csak mondatkezdéskor nagy.
A „jössz” — a „jön” ige E/2. alakja, kettős ssz-vel.
A „kezdesz” — z + d sorrendben: a „kezd” ige E/2. alakja.
Két különböző szó: „képpen” módhatározó (kettős pp); „képen” = kép + -en helyhatározó.
A „kiemelten” egybeírva.
A „kijjebb” kettős jj-vel — a „ki” határozószó középfoka.
A „kisebb” — egy s-sel és kettős bb-vel: a „kis” melléknév középfoka.
A „kitűnő” hosszú ű-vel és ő-vel.
A „kíméletlen” hosszú í-vel.
A „kíván” hosszú í-vel — a hasonló hangzású „kivan” más jelentésű.
A „kolléga” hosszú é-vel — latin eredetű (collega).
A „köszönöm” egy n-nel, három ö-vel.
A „középen” egybeírva.
A „küld” egy l-lel — a „küldd” viszont valid felszólító alak!