Böngészés

Az „ezúton” — egybe, hosszú ú-val: az „ez” + „úton” összeforrott alakja.

Az „eszik” ikes ige; E/1. választékos alakja „eszem” (nem „eszek”).

Az „eredményeképpen” egybe, kettős pp-vel — eredmény + -e (birtokrag) + -képpen képzőszerű utótag.

Két különböző szó: az „email” zománc, az „e-mail” elektronikus levél.

Az „elvileg” egybeírva.

Az „elsősorban” egybe, hosszú ő-vel — összeforrott módhatározó (= mindenekelőtt).

Az „elkísér” egybe, hosszú í-vel.

Az „elkéredzkedni” — dz hangkapcsolattal: a „kéred-” tövű, visszaható -kedik képzős ige főnévi igeneve.

Az „eljössz” — el (igekötő) + jössz (jön ige E/2.); kettős ssz a végén.

Az „eljátssza” — kettős ssz-vel: a „játszik” tárgyas E/3. alakja, a -ja rag a tő sz-jéhez hasonul.

Az „ekképpen” — kettős kk-val és kettős pp-vel: az „e képpen” hasonulással egybeforrott.

Az „ekképp” — kettős kk-val: az „e képp” hasonulással egybeforrott alak.

Az „ehhez” — kettős hh-val: az „e” mutatónévmás + „-hoz” hasonulással.

Az „együtt” — egy gy-vel és kettős tt-vel.

Az „egyúttal” — egybe, hosszú ú-val: az „egy” + „úttal” (út + -val) határozói összeforrott alak.

Az „egyszerű” hosszú ű-vel.

Egybe és ékezettel: egyébként.

Az „egyébiránt” egybeírva.

Az „egyet” — egy g-vel: az „egy” számnév tárgyragos alakja.

Mindkettő helyes szó, de eltérő jelentésű — a hétköznapi „pillanatnyilag” értelemben az „egyelőre” a helyes.

Két külön szó! egyelőre = pillanatnyilag, egyenlőre = egyenlő mértékben.

Az „egybeírandó” egybe — összetett szó (egybe + ír + -andó beálló igenévképzővel).

Az „effajta” — kettős ff-fel: az „e fajta” → effajta hasonulással.

Az ikes igéknél (-ik végű) E/1. személyben „-om/-em/-öm” az igényes alak.

A „doktornő” egybe — a -nő képzőszerű utótag mindig egybe csatlakozik a foglalkozásnévhez.

A „csevej” — j-vel: a „cseveg” igéből képzett főnév; a „csevely” régies-népies változat.

A „csat” (= zárószerkezet) egy t-vel; a „csatt” hangutánzó szó (csitt-csatt).

A „cipzár” — c-vel kezdődik: német eredetű (Reißverschluss), magyaros átírásban c-vel.

A „cikcakk” egybe, kötőjel nélkül.

A „boldogság” l-vel.

A „bocsátani” az AkH 12. szerinti köznyelvi norma; a „bocsájtani” népies-régies, írott köznyelvi szövegben kerülendő.

A „bocsát” a köznyelvi norma; a „bocsájt” népies/régies változat.

A „bocsánat” egyetlen cs-vel.