195 bejegyzés, 8 kategóriából.
Az „érdekel” igénél a tárgy ragozódik: engem, téged, őt érdekel.
Az „éppen” két p-vel; az „épen” (= épségben) egy p-vel.
Mindkét forma elfogadott — az AkH 12. szerint az „ezzel” és „evvel” egyenrangú változatok.
Az „ezúton” — egybe, hosszú ú-val: az „ez” + „úton” összeforrott alakja.
Az „eszik” ikes ige; E/1. választékos alakja „eszem” (nem „eszek”).
Az „eredményeképpen” egybe, kettős pp-vel — eredmény + -e (birtokrag) + -képpen képzőszerű utótag.
Két különböző szó: az „email” zománc, az „e-mail” elektronikus levél.
Az „elvileg” egybeírva.
Az „elsősorban” egybe, hosszú ő-vel — összeforrott módhatározó (= mindenekelőtt).
Az „elkísér” egybe, hosszú í-vel.
Az „elkéredzkedni” — dz hangkapcsolattal: a „kéred-” tövű, visszaható -kedik képzős ige főnévi igeneve.
Az „eljössz” — el (igekötő) + jössz (jön ige E/2.); kettős ssz a végén.
Az „eljátssza” — kettős ssz-vel: a „játszik” tárgyas E/3. alakja, a -ja rag a tő sz-jéhez hasonul.
Az „ekképpen” — kettős kk-val és kettős pp-vel: az „e képpen” hasonulással egybeforrott.
Az „ekképp” — kettős kk-val: az „e képp” hasonulással egybeforrott alak.
Az „ehhez” — kettős hh-val: az „e” mutatónévmás + „-hoz” hasonulással.
Az „együtt” — egy gy-vel és kettős tt-vel.
Az „egyúttal” — egybe, hosszú ú-val: az „egy” + „úttal” (út + -val) határozói összeforrott alak.
Az „egyszerű” hosszú ű-vel.
Egybe és ékezettel: egyébként.
Az „egyébiránt” egybeírva.
Az „egyet” — egy g-vel: az „egy” számnév tárgyragos alakja.
Mindkettő helyes szó, de eltérő jelentésű — a hétköznapi „pillanatnyilag” értelemben az „egyelőre” a helyes.
Két külön szó! egyelőre = pillanatnyilag, egyenlőre = egyenlő mértékben.
Az „egybeírandó” egybe — összetett szó (egybe + ír + -andó beálló igenévképzővel).
Az „effajta” — kettős ff-fel: az „e fajta” → effajta hasonulással.
Az ikes igéknél (-ik végű) E/1. személyben „-om/-em/-öm” az igényes alak.
A „doktornő” egybe — a -nő képzőszerű utótag mindig egybe csatlakozik a foglalkozásnévhez.
A „csevej” — j-vel: a „cseveg” igéből képzett főnév; a „csevely” régies-népies változat.
A „csat” (= zárószerkezet) egy t-vel; a „csatt” hangutánzó szó (csitt-csatt).
A „cipzár” — c-vel kezdődik: német eredetű (Reißverschluss), magyaros átírásban c-vel.
A „cikcakk” egybe, kötőjel nélkül.
A „boldogság” l-vel.
A „bocsátani” az AkH 12. szerinti köznyelvi norma; a „bocsájtani” népies-régies, írott köznyelvi szövegben kerülendő.
A „bocsát” a köznyelvi norma; a „bocsájt” népies/régies változat.
A „bocsánat” egyetlen cs-vel.