Böngészés

Az „ennek ellenére” különírva.

Az „engedély" ly-nal írandó.

Kötőszói értelemben egybe (emellett); rámutató szerepben külön is helyes (e mellett a … mellett).

Két különböző szó: az „email” zománc, az „e-mail” elektronikus levél.

Az „elvileg” egybeírva.

Az „elsősorban” egybe, hosszú ő-vel — összeforrott módhatározó (= mindenekelőtt).

Az „előrehaladtával” egybe — birtokos szerkezetes ragozott főnév.

Az „előre” egybeírva.

Az „elő- és utószó” közös utótagú szerkezet kötőjellel.

A „elnök asszony” különírva — foglalkozás/tisztségnév + megszólítás (asszony).

Az „elkísér” egybe, hosszú í-vel.

Az „elkéredzkedni” — dz hangkapcsolattal: a „kéred-” tövű, visszaható -kedik képzős ige főnévi igeneve.

Az „eljössz” — el (igekötő) + jössz (jön ige E/2.); kettős ssz a végén.

Az „eljátssza” — kettős ssz-vel: a „játszik” tárgyas E/3. alakja, a -ja rag a tő sz-jéhez hasonul.

Az „eközben” egybeírva.

Az „ekképpen” — kettős kk-val és kettős pp-vel: az „e képpen” hasonulással egybeforrott.

Az „ekképp” — kettős kk-val: az „e képp” hasonulással egybeforrott alak.

Az „ehhez” — kettős hh-val: az „e” mutatónévmás + „-hoz” hasonulással.

Az „ehelyett” egybe — e- mutatószós névutós szerkezet.

Az „együtt” — egy gy-vel és kettős tt-vel.

Az „egyúttal” — egybe, hosszú ú-val: az „egy” + „úttal” (út + -val) határozói összeforrott alak.

Az „egyszerű” hosszú ű-vel.

Az „egyszer csak” külön — két önálló módosítószó.

Az „egyrészt” egybeírva.

Egybe és ékezettel: egyébként.

Az „egyébiránt” egybeírva.

Az „egyetértek” egybe — összetett ige.

Az „egyet” — egy g-vel: az „egy” számnév tárgyragos alakja.

Mindkettő helyes szó, de eltérő jelentésű — a hétköznapi „pillanatnyilag” értelemben az „egyelőre” a helyes.

Két külön szó! egyelőre = pillanatnyilag, egyenlőre = egyenlő mértékben.

Az „egybeírandó” egybe — összetett szó (egybe + ír + -andó beálló igenévképzővel).

Az „egy-két” kötőjellel (hozzávetőleges számnév).

Páros (elosztó) számnév — kötőjellel: egy-egy, két-két.