Böngészés

A „teljesítésigazolás” egybe — összetett főnév (teljesítés + igazolás).

A „teljes körű” külön — minőségjelzős szerkezet (-ű melléknévképzővel).

A „tehát” egybeírva.

A „tanulnivaló” egybe — főnévi igenév + „való” igenév összeforrott összetétele.

A „tanító néni” különírva — foglalkozás + megszólító főnév.

A „tanárnő” egybeírva — foglalkozásnévi összetétel, mint a tanítónő, óvónő.

A „tanár úr” különírva — foglalkozásnév + megszólítás (úr).

A „szóba kerül” különírva.

A „szóba áll” különírva.

A „szem előtt tart” három különírt szó.

A „sorsjegy” egybeírva — kéttagú összetétel.

A „sok minden” külön — mennyiségjelző + általános névmás.

A „sohasem” egybe (sztenderd); „soha sem” hangsúlyos, „soha nem” elfogadott szinonim.

A „senki sem” különírva; a „sohasem” viszont egybe.

A „résztvevők” egybe — főnévi használat.

Mindhárom helyes — eltérő szerepben/jelentésben: „résztvevő” (egybe, főnévi/jelzői); „részt vevő” (külön, igeneves szerkezet); „részvevő” (= együttérző).

A „részt vett” külön — bővítményes igei szerkezet (múlt idő).

A „részt vesz” külön — bővítményes igei szerkezet.

A „részt venni” külön — bővítményes igeneves szerkezet.

A „részben” egybeírva.

A „régóta” egybe — összeforrott időhatározó.

A „rendeltetésszerűen” egybe — képzős határozó.

A „rendbe tenni” külön — bővítményes igeneves szerkezet.

A „rendbe jön” külön — bővítményes igei szerkezet.

A „rendbe hozni” külön — bővítményes igeneves szerkezet.

A „rajzóra” egybe — összetett főnév (tantárgy + óra).

A „polgármester úr” különírva — tisztségnév + megszólítás (úr).

A „papír zsebkendő” külön — anyagnévi minőségjelző + főnév.

Az „ötödször” egybeírva.

Az „összeszed” egybeírva (igekötő + ige).

Az „örökkön örökké” különírva, kötőjel nélkül — az AkH 12. szerint.

Az „óvó néni” külön — foglalkozás + megszólító főnév.

Az „odaadtam” egybe — igekötő (oda) + ige (adtam).